Megörülök a semmit tevéstől,

Nem tudom szertsz-e engem,

Én szeretlek téged,

Nálam jobban senki nem szerethet.

 

Láttalak most nem rég,

Az idegesség elmúlt rögtén,

Ott mentél el melletem,

És annyit se mondtál hogy szeret-e.

 

Ma péntek van,

És folyamatosan írok,

Mert neked hiába mondom,

Hogy szeretlek.

 

Amikor a nap felkel,

Csak rád gondolok,

Amikor a nap szunnyad,

Rólad álmodok.

 

Mikor rám nézel,

Elolvadok tőle,

Mikor észre sem veszel,

Akkor nem élek.

 

Mert én mindennél,

Jobban szeretlek,

De nekem most mennem kell,

Mert órán dolgozni kell.