Szellem volnék?

Vagy csak lélek?

Én nem tudom,

De te ezt unod.

 

Este nézlek ahogy alszol,

Reggel nézlek ahogy felkelsz,

Látom mit csinálsz egész nap,

De te nem látsz és ez zavar.

 

Szellem vagyok mi más?

Meghaltam nélküled már,

Én érzek valamit,

De csak akkor ha velem vagy.

 

Érzem belül bizsereg valami,

Érzem már meszziről közeledsz,

Látom ahogy lépkedsz,

Látom azt is hogy keresel.

 

Kereshetsz de már hiába.

Éltem nem vettél észre mostanába,

Szellem lettem és te ezt tudod,

Én látlak téged és szeretlek ezt tudom.

 

Rájöttem miez a bizsergés,

Nem más mint az hogy szerelmes vagyok én,

Téged szeretlek mindennél jobban,

De mindig talákozunk majd holnap.

 

Péntekig várok mindig,

Szobaton szobámba vagyok és írok,

Mert megbánom azt hogy nem beszélek veled.

Pedig te tudod azt hogy én szeretlek.

 

Este van és még mindig írok,

Mert te jársz az eszembe mikor fent vagyok,

Ha alszok Rólad álmodok,

Ha ébren vagyok rólad álmodozok,

 

Szeretlek téged örökkön örökké,

Mert te vagy az akire ha ránézek virulok örökké,

Mosolyod mindig elcsábít,

De aludni kell, te akkor is a mosolyod rögtön elbámít.